Tegnap (06.04) itthon voltunk, majd Patrikot elvitte a mama cirkuszba. Nyűgös volt egész nap, ezért megígértem, hogy nem zaklatom. Cirkusz alatt vásároltunk, szolizott, de még így is volt időnk hazajönni. Kérdeztem nem kell-e valami a zöldségesből, kukorica, dinnye vagy akármi. Nem kell, volt a válasz. Később felvettük Patrikot, és mentünk a bérlőkkel szerződést kötni. Hazafelé már be kellett menni dinnyéért, de nem akartam a 40 fokban a kocsiban rohadni, ezért mi is bementünk. A dinnyés fiú már nagyon mosolygott, és felkapott két negyed dinnyét, majd elszaladt vele hátra. Bea gyorsan elstartolt a hentespulthoz, ahol nagyot köszönt neki a hentes. Mikor én is odaértem köszöntem neki, aki rám nézett, és láttam, hogy megáll benne az ütő. Fizetés után, mikor a kocsihoz mentünk, már ott cigizett hátul. Fura volt.

Szombaton gyermek napozni voltunk Soroksáron. Ott volt a régi barátnője, így ha akart beszélgethetett kívülállóval is, most már tudom neki ez a fontos. Jól telt a nap, és ami legfontosabb, hogy a gyerek nagyon jól érezte magát. Este próbáltam közeledni hozzá, és szerencsére nem volt elutasító. Pár szóban elmondhattam, hogy mennyire hiányzik, és az elmúlt hetek történése rádöbbentett, hogy velük akarom folytatni. Át is ölelhettem, megszorította a kezem.

Vasárnap pihenőnapot tartottunk, mert fárasztó volt a hét. Még közelebb kerültünk egymáshoz, mert a hosszú szájra pusziszkodás csókolózásba ment át

Hétfőn aztán beütött a krach. Egy régebbi munkám miatt elő kellett vennem a gépét, amin azt a melót csináltam. A böngésző előzményeiben kellett keresnem és ekkor egy név jelent meg többször egymás után. A facebookon persze, és mint kiderült a szomszéd srác. Március elejétől az napig profil nézegetés, üzenet váltások, stb. Sejtettem, hogy üzenetet nem fogok látni, hisz törli az ilyen üzeneteket. De most már tudom honnan jött az új zenei ízlés, honnan a tetkó iránti vágy, és miért a teraszon intézi a telefonjait. Mert onnan rálát. Bakker, egy 24 éves srác, aki egy soron dolgozik a porszívó gyárban. Kiderült az üzenetváltások akkorra tehetők, amikor éjszakákra eltűnt, és ami a legjobban fájt, hogy közeli panziót keresett a google-lal, majd facebooküzenet május 6.-án.

Amit mostanában megtanultam, hogy ha probléma van, azonnal beszéljük meg, mert ha bennhagyjuk a szálkát, begennyesedik. Nyugodtan, higgadtan leültem vele beszélni, és elmondtam, hogy mennyire örülök, hogy úgy érzem közeledni tudunk egymáshoz. Elmondtam, hogy én soha nem csaltam meg, de elmondtam azt is mit találtam, és szeretném ha átbeszélnénk ezt. Szerinte egyszerű flört volt, mert megtetszett a srácnak, és ez neki imponált. Volt még más haverja is, de az nagyon nyomulós volt. 

Aztán még órákon át beszélgettünk, de azon túl nem jutottunk, hogy nem tudja mit akar. Azt érzi, most még szeretne élni, és ha váltani akar most megteheti. 

Megint csak címszavakban:

Szombaton itt voltak a barátaim, ettünk ittunk, elmentünk bulizni. Éjjel 1-kor itthon voltunk, Még ébren volt, a kanapén ült. Meg is lepődött, hogy milyen korán hazaértünk.

Vasárnap küldtem egy üzenetet, hátha arra reagál. Szerettem volna békülni, de válaszra sem méltatott. Helyette fogta a gyereket és átmentek a barátnőjéhez. Ott is aludtak, mert a gyerekek pizsipartizni akartak. Mondtam, akkor én sem maradok itthon egyedül. Lementem Dömsödre a haveromékhoz. Hajnal 4 körül értem haza. A feleségem és a gyerek csak reggel 9-kor.

Hétfőn a gyerek keresztapjával, ötösben elmentünk fagyizni. Nagyon más nem történt

Ma este 9-kor lefektettem a gyereket, hogy tudjak beszélni az asszonnyal. 10-re sikerült is rávenni, hogy figyeljen rám egy kicsit. Vázoltam, hogy én szeretnék esélyt adni arra, hogy megjavítsuk a kapcsolatunkat, mert nem szeretném őket elveszteni. Elég hűvös volt a fogadtatás. Tíz perc beszélgetés után megint a telefonját kezdte nyomogatni. Ezután még 40 percet vártam rá, hátha akar valamit mondani.

Meg volt az első külön töltött éjszaka. Átmentek a szomszédba, mert a barátnője nyaral. A duma az volt, hogy meg kell locsolni a virágokat, és be kell lakni a lakást.

Milyen volt? Semmi különös. Mondjuk direkt nem a problémáimmal foglalkoztam, mert a héten végre egy kicsit elkezdett helyre jönni a gyomrom. Kiújult a 10 éve elfeledett gyomorfekélyem, és állandó haspuffadás kínoz. Pedig sajnos lassan elkerülhetetlen lesz a gondok megoldásának keresése, mert ez a közönyösség sem visz sehova. Le kell ásnom a mélyre, hogy megtaláljam a probléma gyökerét, erre egy hosszabb bejegyzés megírását tervezem. Persze ehhez idő, és további magány szükséges. 

...menkülni kell! De nem úgy, hogy a családunkat hátrahagyjuk.

Na igen, ma este is átment a barátnőjéhez, hátha ott megoldást talál a problémáira. Tudom előre, amikor végleg kiborulok, és el fogok költözni, úgy is a fejemhez kapom, hogy elhagytam a családot. Sajnálom már, hogy nem korábban kezdtem a blogot, mert ma szívesen belinkeltem volna válaszként egy facebookos postjára. Igen, itt tartunk, hogy közösségi oldalon üzengetünk egymásnak. Nem tudom tudatos ismerős-polarizációról van-e szó, de nem fogok hallgatásba burkolózni.

Szegény fiam két hete bárányhimlővel szenved. Ez az a betegség, amin egyszer mindenki átesik. Gyógymód nincs, csak enyhíteni lehet a tüneteket. Az egyetlen amit tehetünk, türelmesen próbáljuk megnyugtatni a gyereket. A gyerekorvos telefonon adott instrukciókat. Elmondta, hogy amíg nem esik le minden heg, a betegség fertőző, ezért nem mehet közösségbe.

Ma reggelre még jó pár heg maradt, de mivel az anyjának fontos teendője volt, elvitte óvodába. Én itthon dolgozom, ma nem kell mennem sehová. Szerintem maradhatott volna még pár napot. Ja, és hogy mi a fontos teendő - és eme bejegyzés apropója? A kretén barátnőjével kellett követségre menni, aki a nyaralásához intézi a vízumot. Azt a kurva... A bolygó forgása hirtelen megfordulna, ha nem lenne ott valaki, hogy fogja a kezét ebben a meghitt pillanatban, miközben a követségi szolga könnyes szemmel pecsétet nyom az útlevélbe!

Agyrém.

Bejelentettem, hogy ezt így nem csinálom tovább, el fogok válni. Mivel nem volt itthon az éjjel, sms-ben írtam meg 2 óra körül. Addig vártam, hátha hazajön. Esetleg gondoltam emiatt hamarabb hazajön, de tévedtem. Hazajött fél ötkor, és most kint horkol a kanapén. Fasza, ennyit jelent a kapcsolatunk. Ha nem lenne gyerek, már most összepakolnám a cuccom, és elhúznék innen. De miatta nem tehetem, valahogy kíméletesen közölnöm kell vele. Ez lesz a legnehezebb, mert tudja miről van szó. Nem megyek messzire, de minden nap nem fogom látni. Már most a szívem szakad bele. Hiányoznak majd az esti ölelések, a reggeli mosolyok. Mert bármi is volt, akármilyen rossz a hangulat, egy mosollyal mindig meg tudtuk nyugtatni egymást. Szar érzés, hogy itt küzdök a könnyeimmel, miközben a feleségem nyugodtan horkol az ágyon.

Ez a nap más, mint a többi.... Ahogy vesszük. Megint elment bulizni, én meg itt maradtam a gyerekkel. Azt nem tudom, hogy ezzel a határokat akarja-e feszegetni, vagy csak simán azt gondolja, megteheti. De ismerhetne annyira, hogy tudja, rá fog baszni. Mert egy darabig tűröm, és amikor betelik, poharárral együtt baszom ki a vizet a csukott ablakon. Asszem ez az a nap, hogy eldöntöttem, el fogok válni. A gyereket sajnálom egyedül, mert jobb sorsot érdemelne. Hiányozni fog tudom, de ennek így nincs értelme.

A hosszú hétvégi anyós látogatás után, ma visszatért minden a megszokott kerékvágásba. Itthon volt, látványtakarításon kívül nem sokat csinált. Kora délután megbeszéltem, hogy délután - ha befejeztem a munkát - vághatnánk össze a tűzifának kinevezett kupacból, hogy eltűnjön az udvar közepéről. Ez után kicsit kertészkedett, majd átment a barátnőjéhez. Persze este hatra jöttek haza, aminek örülnöm kellene, mert legalább volt egy kis csend, de ez esetben azt jelentette, hogy nem volt értelme neki állni semminek. Mivel a dühömmel nem tudtam mit kezdeni, elmentem bringázni egyet a közelbe. Mikor hazaértem üvölt a zene, a gyerek a hálóban tévézik. Később bejelentette, hogy ha lefekszik a gyerek, akkor átmegy a barátnőjéhez, mert van még egy üveg bora, és különben is...

Egyre több ilyen kimaradása van. 

Persze a legtöbb nő ezt gondolja a férjéről, feltehetően ezért etetik moslékkal őket. Én egy hónapja eszem ezt a szart, de olyan mintha egy éve tenném. Rendeljük innen a közelből, legalább időben itt van. De ez sem jó. A második héten már hánysz tőle. De vagy ezt eszem, vagy délután négykor megkapom a kérdést, mi legyen az ebéd? -Mikor, holnap??? Ha meg nem válaszolok valamit, amihez van itthon alapanyag és főzőkedv, akkor este 6-kor sem ettem a reggeli madáreleségen kívül semmit. Na, az egy másik történetet érdemelne, de az legalább stabil pont az étkezésben. Kevés rákészülést, és még kevesebb alapanyagot igényel. Emellett az emésztésemnek is jó. Persze volt már olyan, hogy vízzel ettem. Ezt érdemli egy barom, aki húzza az igát, de ha kinyitja a száját, akkor egy rohadt köcsög.

Komolyan, kezdem megérteni a buzikat. A mai nőnek büdös a munka, főzni nem akar, és ha tele a mosogató, akkor húzza a száját. Kár hogy nem hallgattam az öregekre: ne vedd el egyiket se!